Kicsit bulváros a cím, de muszáj elmesélnem ennek a parfümnek a rettenetesen szomorú és bosszantó történetét, amivel már semmit nem tudok tenni, csak tovább mérgelődni rajta :( 

Az egész ott kezdődött (avagy egyszer volt, hol nem volt...), hogy megszaglásztam ezt a parfümkülönlegességet a Madisonban az Andrássy úton, és azonnal szerelembe estem vele. Mintha nekem találták volna ki, egy igazán különleges, mély illat, ami picit fanyar, kicsit grapefruitos, egyáltalán nem szokványos. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, megveszem, csak vártam a megfelelő alkalmat, hiszen nem egy olcsó darab (az 50 ml 25, a 100 ml 40.000 forint körül mozog). 

Aztán a sors úgy hozta, hogy Milánói utunk során ismét belebotlottam a la Rinascente luxusáruházban, ahol csak a legnagyobb márkák ruhái sorakoznak hét emeleten át, a Dóm szomszédságában, és az épület tetején egy étteremben pihenhetjük ki a vásárlás fáradalmait (meg vehetünk meg a food marketben minden különleges földi finomságot - hoztam is fincsi csokikat meg narancsos olívaolajat). 

A parfümkülönlegességek a földszint egy hátsó sarkában bújtak meg, a fényűző beauty részleg legeldugottabb szegletében. Újra megszaglásztam, persze meggyőztem magam hogy kell nekem, és amikor megtudtam, hogy a 100 ml nagyjából 30.000 Forintba kerül, döntöttem :) Csak akkor még mászkáltunk, nem akartunk csomagokkal sétálni, ezért elhatároztuk, hogy vasárnap látogatunk vissza a la Rinascentébe, és csak céltudatosan megvesszük, ami kell a hazaindulás előtt. Ez így is lett, visszaszaladtam a picike üzletbe, ahol elkezdődtek a bajok. Az eladó nagyon zabos volt, nem köszönt, és valami sebhelyes arcú ukrán férfival szenvedett, aki persze nem vett semmit... Utána továbbra sem akart minket észrevenni, én meg már ötször körbeszagoltam a parfümöm, és amúgy is rég eldöntöttem, hogy kell nekem, úgyhogy szépen a kezébe nyomtam és kértem egyet. Átfordultam a kasszához (mondom, kb 3 nm2 volt az üzlet) és láttam a szemem sarkából, hogy nagyon nézegeti a parfümöket, meg elhúzza a borításukat. Nem baj, gondoltam biztosra megy hogy jót adjon. Fizettem, majd nagyon arrogánsan nagyot köszöntem és megköszöntem a vásárlás lehetőségét, de ez sem hatotta meg :D Utána persze jól elment az idő, rohantunk vissza a hotelbe, de nem értünk oda a megbeszélt időpontra, úgyhogy a fiúk elindultak elénk, mert már nagyon indulni kellett volna a reptérre. No mindegy is, nagy nehezen megtaláltuk a transzfer buszt a városban, de persze mindenki tök feszült és fáradt is volt, meg nyomasztott minket hogy van 1,5 óra a gép indulásáig :D De végre elindult velünk a busz, úgyhogy tudtuk hogy el fogjuk érni a gépet. Hogy jobb kedvre derítsem magam, gondoltam megszaglászom a fincsi új parfümöm, úgyhogy szépen elővettem a Rinascente-s zacsit, óvatosan kibontottam, beleszagoltam.... És rájöttem, hogy kurvára rossz illatot adott a nő (már bocsánat). Tök sötét volt, kitúrtam a telefonom hogy megnézzem a dobozt, és az állt rajta: Le Muguet. Elhúztam a védő kartont, alatta: Led Nuits d'Hadrien. Mi van???? Én a Mandragore-t kértem az eladótól, és egyik név sem stimmelt.... Hát gondolhatjátok, abban az idegállapotban hogy kiakadtam :( Ráadásul ez az illat nem igazán illik hozzam, egészen ánizsos beütése van, sőt mi több, kifejezetten öreglány illat (még egyszer elnézést). Utána végigfuttattam az agyamban, és amikor vártuk a transzfer buszt, akkor szépen kidobtam minden blokkot a zacsikból, mert már úgyis megyünk haza, többet nem kellenek - úgyhogy még azt is buktam, hogy valahogy visszapostázzam egy szép felháborodott levél kíséretében... 

Ezek után hab volt a tortán, hogy kiértünk a reptérre, becsekkoltunk a gépre és észrevettük, hogy a barátnőm nem kapott bőrönd matricát a feladott poggyásza után. Visszamentünk érdeklődni, mert azt hittük, csak ott maradt, erre kiderült, hogy egyáltalán nem került követési vonalkód a bőröndre - tudjátok, amit leolvas a rendszer a reptéri bőrönd útvesztőben, hogy melyik gépre, milyen kapuhoz kell küldeni a csomagot... Úgyhogy elkezdték keresni a csomagot, ami egy NAGY, SÖTÉTSZÜRKE bőrönd, szóval olyan marhára egyedi... Nem részletezem, fél órát tűkön ültünk, és had ne mondjam, hogy mivel nálam kézipoggyász volt, én is minden vásárfiát hozzá pakoltam be... Nem győztünk sírni, hogy "jajj a MAC-es cuccok, jajj a finom tészták, jajj az olívaolaj...", idegességünkben eltévedtünk a reptéren, de meglett a táska a felszállás előtt, úgyhogy így búcsúztunk az amúgy csodálatos Milánótól. Kellett pár hét, hogy túltegyem magam az utolsó pár óra történésein, és a sztori lényege, hogy mostantól minden külföldön vásárolt értékesebb dolgot kétszer fogok ellenőrizni.... :)

És hogy mi lesz az illat sorsa? Azt még nem tudom... Próbáltam megszokni, de már csak a rossz emlékek miatt sem szeretem fújkálni, pedig amúgy nem rossz - csak egyszerűen nem én vagyok, nem ezt szerettem volna. Viszont eladni nem hiszem, hogy tudnám, mert nem egy ismert parfüm, aki meg ezt keresi az bemegy a Madisonba és megveszi :( Na meg használt, nem sokra megyek vele ha féláron eladom, abból nem jön ki egy új Mandragore :'D

Azt pedig nem is akarom fejtegetni, hogy az eladó hogyan adhatott rosszat, aminek ráadásul még a fedőlapja sem stimmel a tartalommal... pedig nyitogatta őket, úgyhogy tuti észrevette, csak annyira kellemetlen volt a viselkedése, hogy már távozni akartam a boltból és nem ellenőriztem. Én, mint eladó, mindent kétszer ellenőrzök, hiszen nálunk minden olyan egyforma - és persze így is előfordul, hogy valaki rosszat ad, de ebben az esetben, ahol 5 db parfüm volt a polcon, és külön kinyitotta, nem hiszem...

De ha már feltettem, azért írok róla picit: ez is inkább fanyar, nem egy egyszerű illat, és ahogy már írtam, nekem picit ánizsos. Frissességet a citrusok kölcsönöznek neki: a már említett bergamott, szicíliai citrom és savas mandarin. A szívillatok melegebbé válnak: mediterrán ciprus, bazsalikom levél, egyiptomi kömény és borókabogyó bontakoznak ki. Van még benne ylang-ylang, szantál, borostyán, pacsuli és vanília, ezek adják a keleties alapot. És ez a rész az, amiért nekem már túl sok :( Én jobban szeretem a szimplán fanyar, friss illatokat, a fűszeresebb verziók csak máson tetszenek (pl. YSL Opium, Guerlain Shalimar).

A csomagolása pedig egyszerű és nagyszerű, nekem nagyon tetszik ez a klasszikus megoldás, nincs is mit részletezni rajta :)

Szerintem meghagyom "ünnepi illatnak", mivel hétköznapra eleve nem illik, csak különleges alkalmakon vetem be, mert az viszont tény, hogy ez az illat is egy ilyen darab.